Nem akartam megint, magas, nyerseségre hajazó kenyeret, ezért azt találtam, ki, hogy kb centi vastagon szétkenem a masszát egy sütőpapíron, és így sütöm meg.

Ami röhejes, hogy ezt a vékony, kb centi vastag kenyeret, ugyan annyi ideig sütöttem, mint a 1o centi vastagot, és pont olyan nyersnek tűnő közepe lett, mint vastagabb elődjeinek. De ez sem nyers, csak az útifű vízmegkötő ereje, ami már elhagyhatná a kenyereimet, de tuti addig nem hagy el, amíg én nem felejtem ki az alapból! Eleinte arra gondoltam, hogy a burgonya pehely, és az út, miatt lesz puha, már-már vizesnek tűnő, erre elhagytam a burgonyapelyhet, és még mindig, A következő lépés az útifű mag kihagyása lesz!

Pont ilyen kenyeret álmodtam meg, csak száraz belsővel.Tökéletes lett a kenyérvastagság, a teteje, és az alja, de nekem még mindig túl puha a bélzete.

Gondoltam egyet, felvágtam ilyen kockákra, majd félbe szeltem és visszatettem a sütőbe, hogy száradjon. Lassan majd csak megalkotom a számomra tökéletes kenyeret.

Ez a mostani kenyér elég sok alapanyagból állt össze, majdnem minden 3 evőkanálnyi mennyiség volt,

- 3 szezámpehely,

- 3 kanál zabkorpa (ez tuti nem gluténmentes, de van még egy kevés, és muszáj elhasználni)

- 3 amarántliszt,

- 3 kölesliszt,

- 3 kukoricaliszt,

- 3 puffasztott amaránt,

- 2 útifűmaghéj,

- fél evőkanál só,

- 1 teáskanál szódabikarbóna,

és annyi víz amennyivel laza állagú tészta keverhető.Előmelegített sütőben 45 percig sült,