Reggelire a tegnapi saláta maradékát ettem meg.
Ebédre rántott karfiol készült, karfiolkenyérrel, és majonézes, szárzelleres babsalátával.
Mivel jócskán van még szárzellerem, arra gondoltam, pár szárat felvágok, és frigyre léptettem a fejtős babbal, egy majonézes fürdő keretein belül.
Kész majonézt összekevertem egy fél doboz tejföllel, beleraktam a felaprított zellerszárat, egy kis fej kockára vágott lila hagymát, majd végül a főtt babszemeket ráöntöttem, és összekevertem.
A blansírozott karfiolokat megforgattam köles lisztben, majd 4 részre osztottam, egy részét burgonya pehelyben, a másik részét kókuszreszelékben, a harmadikat darált dióba forgattam, így kaptam 3 különböző módon panírozott karfiolt. A 4. részről majd egy külön posztban!
A diós,és a kókuszos panír kiválóan debütált! Mondjuk talán még a diósat lehetne fokozni, ha nem finomra lenne darálva, hanem durvára törve, ekkor talán intenzívebben jönne a dió íz, a kókuszos nagyon különleges ízélményt okozott. a karfiol is mintha édes lett volna, a kókusszal meg egy cukorra kiéheztetett embernek maga a mennyei lakoma!
És a háttérben megbúvó burgonyapelyhes pedig hozta a tőle megszokott ízvilágot, Amíg fent sültek a karfiolok, lent a sütőben készült egy nem teljesen recept szerinti karfiolkenyér, ami az ebédhez kísérőként felkerült, de róla is bővebben majd egy külön posztban.
Vacsorára, az ebéd maradékai voltak.
