Büszke vagyok magamra, hiszen az esti fájdalmas érzést követő elhatározásomat ma tett követte,  nem csábultam el, nem léptem a halogatás térfelére! Hiszen ha ma valami kifogást találok, semmivel sem vagyok jobb, több, mint előtte. Ma ismét bebizonyítottam önmagamnak, hogy ha erősen akarok valamit, megvalósítom!

Cukorbeteg vagyok, habár én nem szeretem használni a beteg szót, hiszen ez egy állapot, kezelhető, és bár azt mondják nem gyógyítható, én ezt nem fogadom el, hiszen még van működőképes hasnyálmirigyem és ha odafigyelek, még inzulin nélkül is határérték körül tudom tartani az értékeket! De és ami a fő gond, az ideg nem partner a vércukor kordában tartásában, vagyis, ha valami apropó kapcsán ideges leszek, a cukrom az egeket veri, így történt meg, hogy kora reggel 9-es vércukor szinttel ébredtem, ez nem csak az esti idegnek tudható be, de egy nyugtalan éjszakának is köszönhető! 

Ezért, kúra indítás gyanánt egy, az az egy hámozott almát fogyasztottam el reggelire + fél liter fehér fagyöngy teát, melynek jótékony hatását már több ízben tapasztaltam.

A déli ebédemet, csőben sült kockára vágott cékla alkotta, amit fokhagymás házi sajttal szórtam meg, és még a nyár végén készített, fagyasztóban sorsára váró bazsalikomos pesztoval öntöttem le.

Vacsorára egy doboz natúr joghurtot fogyasztottam, egy kanál árpapehellyel.

Fotók nem készültek, mivel az egész ötlet adhoc jött és még reggel nem gondoltam, hogy pár év után újra blogot indítok! De visszaemlékezve az előző kalandkúrámra, sokkal jobb volt, hogy napi szinten írtam, képekkel illusztráltam napjaimat, mivel ezáltal köteleztem magam egyféle rendszer bevezetésére, változatos étkezésre, és + odafigyelésre! Hiszen hajszál pontosan visszakövethető volt napi ténykedésem.