Még mondhatni friss emlékeimet, gondoltam ideje megörökítenem, hogy ha ez a blog hosszabb életű lesz, mint elődje volt, még lehet hasznát veszem az infóknak, mert bár nem szeretnék egy éven belül vissza kerülni, a másik lábamat is szike alá tenni, de mivel kimutathatóan kopott, és mostanság már 1x, 2x komolyan jelzett, így esélyes vagyok egy újabb műtétre.

Csak röviden, mert ha az előzményeket is leírnám, egy kisebb telenovellát forgathatnának a történetemből!

2016. november 14.-én műtöttek, baloldali csípőmre. A műtét előtt kértem egy kis bódítót, ami tökéletesen hatott, így 1o óra 1o percet datáltam a faliórán műtét kezdete előtt, és arra eszméltem fel, hogy 12 óra 1o perc van, tehát a műtétet sikeresen átbódultam. Bódultam, és nem aludtam, mivel epidurális érzéstelenítést kaptam!

Hétfőm volt a műtét, és csak szerdán ültettek fel!

Fájdalmat nem éreztem, csak azt, mintha két tégla között nyomnák össze a lábam! Fura feszítő érzés volt.

Vért nem kaptam, az egész műtött lábam duplájára volt dagadva, amit nem szóltak, hogy jegelni kellene, és így csak a műtét helye volt jegelve, ennek meg is lett a következménye, kb egy hétig nem nagyon tudtam menni!

A cukrom majdnem végig tökéletes volt, leszámítva a kétszeri idegkilengést! Szerdán nem bírtam rálépni a műtött lábamra, és ettől nem kicsit bepánikoltam, ami a cukrom rendesen feltornászta! Minimális kaját ettem, és csak pénteken reggel kellett wc-re mennem, ha menni tudtam volna! Ez a két eset volt az ami indokolatlanul magas cukorértékeket hozott.

5 nap után úgy vették ki a katétert, hogy én kértem! A katéter kivétele után rohamosan javult az állapotom! Hiszen szabadon közlekedhettem, és ettől még menni is megtanultam!!! Nagyon feszélyezett a katéter!

A sebemet egyszer sem kötötték át amíg bent voltam, illetve csak akkor, amikor a tisztító csövet eltávolították, másnap. Azt mondták csak ha átvérzik a kötés, akkor kötik át.

Bent csak járókerettel közlekedtem, és azzal sem sokat, mert olyan gyenge voltam mint a liba...! Nem tudom miért, lehet a kaja megvonás, vagy a műtét okán? Amikor gerincre műtöttek, akkor sem kaptam vért, de akkor is nagyon gyenge voltam még 1o nappal a műtét után sem tudtam egy másfél literes vizesüveget megemelni.

9 nappal a műtét után engedtek haza, de az autóban bár félig feküdtem, nem volt jó ücsörögnöm.

Itthon gyorsan leváltotta a járókeretet a páros karos mankó, amit 6 hét után már csak egy, a műtött lábbal ellentétes oldali botolás követett.

kb a 2. hónap közepétől kezdtem elhagyni a botot, és jött a sokkk!

Nem tudok rendesen menni, ha nincs bot a kezemben! SÁNTÍTOK! Nem tudom ki miként élte ezt meg, illetve mindenki sántít  műtét után? Érdekes volt, rögtön azt várták el, hogy terheljem vissza, vagyis menjek rendesen! Kösz, két hónapig ne terheljem, majd rögtön amikor a botokat eldobom, menjek rendesen, mint ha mi sem történt volna.

Hát ez nekem nehezen ment, illetve megy a mai napig, mert ma vagyok "3 hónapos", de még mindig van amikor sántítok, és azt figyeltem meg, ha sokáig lábon vagyok, fáj!! Le kellene feküdnöm, FEKÜDNI! és nem ülni! Minden délelőtt legalább fél órát jó lenne feküdni, de ezt nem nagyon tudom meglépni! Illetve csak akkor amikor már érzem, hogy tovább nem megy. Szó szerint megálljt parancsol a szervezetem!

Apropó, vastag a csontom és nem tudtak normál protézist berakni, csak valami vékonyabb szárú valamit, ezért a lelkemre kötötték, hogy tehermentesítsem, jó vicc.. ha terhelem akkor sántítok, ha tehermentesítem akkor bottal totál egyenesen megyek, de ezzel meg egyenes arányban nyírom a másik lábam! Ördögi kör!

Apropó a jobb csuklóm kikészült, mert annyira terheltem a kezem, szinte az egész súlyom arra helyeztem! Ott tehermentesítettem a lábam, aminek következtében a mankó fogantyúja teljesen feltörte a tenyerem!

Biztonságérzet! A függöny csipesz decemberben, és januárban is kiakadt, nem mertem létrára lépni, hogy megigazítsam! A szekrény tetején lévő virágokat sem mertem meglocsolni, segítséget kellett kérni. Február közepén éreztem először azt, hogy megpróbálnám a létrára való fellépkedést.Kellett ehhez az, hogy már a botot félig meddig elhagytam, és egyensúlyom kezdtem helyén kezelni.

 ***********************

Kiegészítés! 3 hónapig nem mentem ki a házból, csak bent, és az udvaron sétáltam. Féltem hosszabb távra elindulni! Ma február 19.-én mentem el első alkalommal a boltba, ami aránylag közel van, de nekem mégis messzinek bizonyult. Odafele még jól lépkedtem, de visszafele már jött a szorító érzés, viszont szerencsésen megjártam a távot.

 >>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Lassan 5 hónapja vagyok megműtve, Kb egy hete úgy érzem, hogy majdnem normál mód terhelhető a lábam, napi pihenő időkre elvétve van szükségem. Igaz a másik lábam, kezd fájni, ez a 4. hónap után jött elő, de akkor intenzíven, egy szobabicikli használata után.

A kontroll azt állapította meg, hogy azt is műteni kell, tudom, hiszen még a műtét előtt volt, már, hogy jobban beállt mint az a lábam amit tizenéve fájlalok!