Azon gondolkodom, hogy miért ostorozom magam? Már annyiszor szerettem volna rálépni az almafogyasztók egyszerűen csodás útjára, de tudomásul kell vennem, hogy csak ideig óráig megy. Feladom, nem fogok foggal körömmel ragaszkodni az almareggelihez, MÁTÓL  nem fogok kemény önostorozásba fogni, " hogy már megint megbuktam! ", de hol is, miben is? Ha nincs kedvem almát enni, akkor miért kényszerítsem magam napi rendszeres reggeli almafogyasztásra???

Mosolygok, és arra gondolok most egy kő esett le rólam, hiszen felfedeztem az egyik teljesen felesleges lelkiismeret furdalásom okát! Tudomásul kell vennem, ami nem megy, azt nem kell erőltetni, tehát ha almát eszek reggelire, akkor biztos jól esik, és nem erőnek erejével gyömöszölöm magamba, csak, hogy hű maradjak eredeti elképzelésemhez!

Ezért ma nem is almát ettem, hanem a tegnap készített tökkrémet, amihez most trappista sajt szeletek szolgáltatták a "kenyér" alapot!

Ebédre végre elkészült a tegnapra tervezett zellerkrémlevesem, de nem úgy ahogyan azt előre elképzeltem.

Első lépésként pár kiflikrumplit megpucoltam és sós vízben puhára főztem. Amíg a krumpli főt a zellert felkockáztam, és pár gerezd fokhagymát mellé vágva sós vízbe őt is főzni kezdtem. A megfőtt krumpliról a vizet leöntöttem, majd alaposan összetörtem, kapros olívát tettem hozzá, egy 5 dekányi kemény sajtot belereszeltem és egy tojás ütöttem rá, majd alaposan összedolgoztam a masszát és bár eredetileg nem akartam hozzá adni lisztet, de a krumplipép elég híg állagú volt, így kapott 2 evőkanálnyi köleslisztet. Diónyi nagyságú gombócokat formáztam, és forró sós vízben úgy terveztem 3-4 perc alatt készre főzöm, de mivel nem figyeltem eléggé, így az első adag 5-6 percig is csücsült a vízben, és ezért kissé szétfőtt, így a terv gyors módosításért kiáltott, mivel a szétfőtt gombócokat nem akartam kidobni, az lett a leves sűrítője. Holott nem akartam csak önmagával sűríteni, de így a megfőtt fokhagymás zellerről nem öntöttem le a vizet, hanem ráöntöttem a félig szét főtt pár darab gombócot, egy doboz joghurtot, egy kanál sült vajat, szerecsendiót és alaposan összemixeltem. Mondhatni majdnem tökéletes állagú krémlevest kaptam, de az én ízlésemnek egy nagyon picit sűrű volt, így kapott kb.egy decinyi tejet, és ezzel elkeverve vissza tettem a tűzre, de csak addig amíg újra forrni nem kezdett, kb 2 perc.

Közben a másik adag gombóc is majdnem túlfőtt, de ahogyan hűlt, úgy szilárdult az első ránézésre puha külső. De ekkor gondoltam egyet, kellene ennek a halovány gombócnak egy kis kéreg, ezért forró vajra dobtam, és  átpirítottam. Nagyon finom, krémes levest kaptam, és a roppanós gombóc kifejezetten jól passzolt hozzá. Tálaláskor egy kis majoránnával szórtam meg.

Vacsorára alma, és joghurt volt.