Már megint kisiklottam, de ezek a kisiklások egyre jobban megerősítik  abbéli gondolatom, hogy jó találmány az alma, és aki megteremtette, nemhiába tette!  Ugyanis a ma reggelire fogyasztott saját készítésű aszalt sárgabarackom, és a vele fogyasztott sózott napraforgó, nem dobott fel. Utólag sajnáltam, hogy nem almát ettem! Én aki az almát előszeretettel hanyagoltam, most HIÁNYOLOM? Sőt sóvárgok egy alma után?

Ebédre szintén saját termést fogyasztottam! Tavasszal, életemben először csicseriborsót ültettem, és bár nem volt bő termés, de annyi lett, hogy nem kell télire vásárolnom, így ma az utolsó előtti adagot pörköltnek készítettem el. Egy közepes lila, és két kis vöröshagymát felkockáztam, 2 fokhagyma társaságában a füstös pesztos olajon, egy aszalt paradicsommal együtt ledinszteltem, majd a sós vízben előfőzött, de előtte egy éjszakát áztatott csicseriborsóval készre pirítottam.

Köretként hajdinát főztem, ami bár jó volt, de más sokkal jobban passzolt volna mellé, mondjuk egy köles lisztből készült nokedli, vagy párolt zöldségek.Nem vagyok kibékülve a hajdinával, mindig túlfőtt, vizes íze van, biztos én rontom el, de tuti, hogy sosem lesz a kedvencem!

A füstös olaj, és az aszalt paradicsom adott egy olyan pluszt az ételnek, hogy azt szavakba foglalni nem lehet! Csináltam már pár zöldség pörköltet, de ilyen különleges ízűt még nem! 

Savanyúsággal került tálalásra, de érdekes volt, mivel egy csípős almapaprikát bontottam hozzá, ami hagymával lett savanyítva, és bár nagyon finom volt, már az első falatok után éreztem, hogy a gyomrom megálljt parancsol, holott imádom a savanyúságot, de most a csípős, és ecetes (gyomor) tiltólistás, de a pörkölt számomra savanyúság, és tejföl nélkül elképzelhetetlen!

Vacsorára maradt egy kevés csicseri, amihez kockáztam egy szelet zellert, és cékla kíséretében fogyasztottam el.