A járt utat a járatlanért..  szokták mondogatni, és mint minden ilyen bölcseletnek jócskán van alapja, ezért úgy döntöttem, marad a már bevált alma reggel. Megspórolok egy adag inzulint, ha a kiindulási érték normál körüli, és nem kell törni a fejem, hogy mi legyen a reggelim?

Ebédre vajas bableves készült. Előre beáztatott szárazbabból, zellerből, karalábéból, krumpli és sárgarépa kíséretében.

Rántás helyett önmagával sűrítettem, vagyis két merőkanál zöldséget egy evőkanál vajjal krémesre turmixoltam, és ezt visszaöntve kaptam a kész levessűrűséget. Tálaláskor egy felkockázott lila hagyma, és egy kanál tejföl került rá.

Egy orvosi előadáson azt mondták, hogy a szervezetünk mindig "üzen", jelzi mire van szüksége! Lehet ennek, okán, vagy csak a "hús" hiányom kompenzálandó, ismételten halat szerettem volna enni. Így a vacsorám a következőkből állt össze. Tonhal filé, petrezselymes krumpli, majonézes, káposztás sárgarépa saláta.

A tonhalhoz nem kellett nagy kunszt, csak egy doboz konzervet kinyitni, bár nem szeretem a készételeket, de a hal sokszor csak így konzerv formába kerül az asztalra, mert a közelben nincs halbolt!  A káposztát vékonyan lereszeltem, a sárgarépával ugyan ez tettem, de a hagymát most kihagytam belőle, mert a gyomrom most csak csekély mértékben tolerálja és a déli ebédben már volt szerencsém hozzá, így a két összetevős zöldségalapot egy adag majonézbe beleforgattam, sóztam és egy kevés fűszeres, füstös olajjal meglocsoltam (a füstös olajat karácsonyra kaptam, pár füstölt fürjtojással, a tojás elfogyott, és gondoltam az olajhoz egy kevés pesztot adva finom adalékként fog ez a füstös aromás olaj még szolgálni, nem tévedtem, valóban különleges ízt kölcsönzött a majdnem amerikai káposztasalátámnak).