Az úgy volt, hogy egy ismerős megemlítette, hogy délután lángost fog enni, na nekem sem kellett több, ugyanis már gyerek koromtól kívánós vagyok, így nem egy alkalommal előfordult már, hogy egy napközben elhangzó étel addig járt kelt fejemben, amíg estére az asztalra nem tettem!

Ez a lángos is pont így született, vagyis eszembe nem volt ebben a melegben lángost sütni, de a kívánós énem nem engedett, és egyszerre két verzióban képzeltem el, vagyis sima, mondhatni majdnem hagyományos mód, és kenyérlángos formájában.

- 5o dkg liszt,ebből 1o dkg rozsliszt,

- 2.5-3 dl tej és víz keveréke,

- 1-2 kanál olaj,

- só,

- egy kis ecet

- cukor az élesztő mellé,

- 2 dkg élesztő.

A fent leírtakból egy laza tésztát gyúrtam, majd az élesztőt dolgozni hagytam, amikor megkelt, a tészta feléből 8 kis gombócot készítettem, és újra kelesztettem, a másik felét kinyújtottam és tepsire téve hagytam kelni.

A nyolc kis gombócot egyenként megformáztam és forró olajban kisütöttem. A tepsin kelt tésztát, amikor már láttam elindult újra kelni, és a nyújtott tészta szépen emelkedik, fogtam egy folpackot, és letakarva beraktam a mélybe, Ma jött el a napja, hogy a mélyből kivéve felengedve és egy picit még rákelesztve a kenyérlángosom készre süssem.

Be kell vallanom nem picit féltem, mert meleg van, és a sütőben pont torta készült, így nem volt pontosan kiszámítható, hogy a fagyóból felengedésre került tészta pontosan mikor is mehet a sütőbe? Izgultam, nehogy túlkeljen, de hála az égieknek tökéletes lett!