Reggelire hamis kaszinótojás volt, vagyis a főtt tojás sárgáját nem volt kedvem krémmé kikeverni, majd visszatölteni, így csak simán félbevágtam, és ment a franciasalátára. Jó volt, de nem annyira, mintha rendesen megcsináltam volna, holott, csak pár dologgal lett volna több, tejföl, só bors, mustár, de sokat dob rajta ez a pár + alapanyag!

Ebédre lenmaglisztes, kókuszdarás rántott karfiol volt, rizibizivel, és gombaszósszal.

Vacsorára az ebéd maradékát újraalkottam. Össz-visz 3 karfiolrózsát vettem ki a fagyóból, de 4-be vágtam, így kaptam 12 darab kis karfiolt, amit nem rántottam mind ki, így volt pár darab blansírozott karfiolom, amiből majdnem karfiol rizst készítettem, de nem aprítottam fel géppel, csak késsel vágtam össze, majd vajon petrezselyem társaságában és kevés cury porral megszórva lepirítottam.  A déli maradék rizibizihez ütöttem egy tojást, reszeltem rá edamit, sóztam, összekevertem, és egy kanál segítségével két halmot a forró olajba tettem. Bár nem esett szét, de elég laza lett, és ekkor villant be, hogy lisztet kellene hozzá tennem. Így került bele még egy kanál lenmagliszt, de meg kell mondanom, az első kettő liszt nélkül mennyei volt, laza sajtos ízorgia, A lisztes sem volt rossz, de az már sűrűbb állagot hozott. 

Tálaláskor elkezdtem úgy viselkedni mint a profik!  Egy kanál mustáros, repceolajos tejfölt letettem a tányérra, és elhúztam egy kiskanál segítségével. Az egyik oldalt végigpakoltam a curys karfiollal, amire ráraktam a rizibizis sültet, amiből egyet még melegen megszórtam reszelt sajttal. Rukkola levelekkel és dióval zártam a tálalást.

Ha a sülétek másik oldalára nem szórom a reszelt sajtot, akkor már-már minimalista dizájnos tányérom lett volna.