Már megint egy kenyérnek nevezett valami. Habár semmi köze sincs a hagyományos kenyérhez, de akár kenyér helyett is ehető, és ez a lényeg.

Az eredeti recept pár összetevőről szól, de nem én lennék, ha hűen utánoztam volna :)

Szombaton blansíroztam 3 fej karfiolt, a mélybe szerettem volna elrakni, de amíg hűlt, kutakodtam picit, és találtam egy érdekes receptet, Karfiolkenyér. Sajna mivel már minden karfiol meg volt blansírozva, alapon nem tudtam hűen követni a leírásokat, ezért az olvasottak után összedobtam 1-2 maradék felhasználásával a saját verziómat.

Pár darab blansírozott karfiolrózsát  apróra vágtam, volt egy kevés füstölt edámim lereszelve, ezért azt rátettem, két tojás sárgáját, csak, hogy fogyjon a totu készítésnél maradt tojássárga, egy evőkanál sós paprikakrémet, 2 evőkanál tejfölt, pár levél szárzeller zöldet összeaprítva, és amaránttal kevert nyers napraforgót pakoltam még a tálba. Fűszereztem őrölt szerecsendióval, és egy kevés curyvel, csak, hogy legyen valami átlagostól eltérő íze,  

A fűszerezés nálam csupán sugallat kérdése, Néha az ételkészítés közben a semmiből bevillan egy íz, vagy csak simán ránézek a fűszerpolcra, és akkor emlékeimből egy fűszer, illata, íze ugrik be, na akkor az jön is izibe az ételbe!

Mivel a vasárnapi ebéd rántott karfiol volt és a maradékokat szeretem felhasználni, így készült egy másik kenyér is! 

Ebbe pár darab karfioltörmeléket apróra vágtam, 3 féle panírmaradvány ment még hozzá, kókusz, burgonyapehely, és darált sió, majd kapott egy kevés amarántos nyers napraforgót és kb egy kanálnyi kendermaglisztet, meg egy egy kevés repceolajat, Sós paprikakrémmel ízesítettem és egy csipet szódabikarbónát egy fél kupaknyi ecettel felpezsgettem, és már kevertem is. Egy sütőpapíros tepsire kis halmokat raktam, majd kör formára igazgattam és forró sütőben készre sütöttem, 

Be kell vallanom nekem ez sokkal jobban ízlett, szárazabb, vékonyabb formája miatt! A másikban a karfiol nem engedte kellően megszáradni a belsejét. Szaftosabb, lágyabb volt.