A szombaton vásárolt rukkola több mint fele megvan, így reggelire olyan ételt kellett kreálnom, amihez jól passzol. Mivel a tegnapi lapkenyér tovább izgatta a fantáziámat, és mert egy adag gomba a tegnapi ebédnél nem lett elkészítve, így ma reggel adta magát a gombás omlett. Habár még mindig nem akartam enni tojást, de a kényszer szükséghelyzetet okoz.

Nem tudom megmondani, hogy miért féltem tojás nélkül, sóval, vízzel, lisztel lapkenyeret gyártani, de ma reggel végre megléptem, és ez a barna csoda, nem más mint,

- lenmagliszt,

- víz,

- só,

- na meg egy kevés olaj, csak, hogy ne tapadjon a serpenyőhöz.

Nem tudok mennyiségekről írni, mert szórtam a lisztet, és öntöttem a vizet, egy kanál segítségével kevertem össze, és újra a tegnapi  üveges technikával  nyújtottam a serpenyőben (most nem lett olyan kerek mint tegnap, de annyira elvékonyodott a tészta, hogy ráragadt a papírra, és nyújtás után a papíron maradt), ezért egy kis rész hiányzik a kerek formából, de ettől még jó lett.

Töltelékként egy gombás omlett került a kenyérbe, rukkolával, és mustáros kapros öntettel.

Ebédre valami tartalmasra vágytam, ezért kukorica darába került kókuszzsíron lepirított banán, és dupla mennyiségű vízzel felöntve, készre főzve, majd pihentetve, fahéjjal, és kókuszreszelékkel megszórva került a déli asztalra.

Nem volt rossz, de  nem vágyok erre a puritán édességnek nevezhető laktató kajára nap mint nap, esetleg ha zabtejjel lett volna készítve? De vízzel nem volt tejbepapi íze.

Vacsorára, barna rizs, kelbimbó, és rukkola peszto készült.

A rizst, és a kelbimbót sós vízben megfőztem. A rukkolát összevágtam, 3 gerezd fokhagymát felaprítottam, egy fél maréknyi aszalt paradicsomot felkockáztam, egy kis pohár natúr napraforgót megpirítottam, majd egy edénybe összeöntögettem az alapanyagokat, és olíva olaj hozzáadásával összeturmixoltam. Érdekes ízvilágot kaptam. Csak annak ajánlom, aki szereti az enyhén kesernyés ízeket. Ugyanis a rukkola kesernyés ízén, még az extra olíva dob egyet!