Lassan vége az első hétnek és kezdem megszokni az almareggelit, lehet, hogy nem is lesz kedvem ezen hosszú távon változtatni?

Ebédre sárgarépás csusza, és sárgarépa spagetti, pesztoval került az asztalra. A zöldséges csuszát még az előző kúrám alakalmával találtam ki, és örök szerelem maradt! Jelen esetben két sárgarépát spagettivágóval felszeleteltem. A hajszálvékony szeleteket forró sós vízbe tettem, és pár percig főztem, ugyanis a sárgarépa jobban kiadja a benne lévő vitaminokat, ha rövid ideig hőkezelik, pont mint a paradicsom.

A megpuhult sárgarépa spagetti egy részét a tányérra halmoztam, majd megszórtam túróval, meglocsoltam tejföllel, meghintettem pirospaprikával, és egy kevés füstölt szalonna kockával, amit a húsos részétől megfosztva, előtte kellően lepirítottam. Mivel a délelőtt folyamán ajándékba adtam egy adag peszto alapot, így gondoltam, csak olívás kapor van kéznél, nem árt ha készítek egy kis adag pesztot, ha már kibányásztam a mélyhűtő aljáról az alapnak valót.

A mai peszto olívás bazsalikomból, aszalt paradicsomból, fokhagymából, pirított sós napraforgóval készült.

A kész állag eléréséhez még kapott egy adag dióolajat, és mivel az nagyon kevésnek bizonyult, de az üvegben már nem volt több, így az ősszel beszerzett és még fel nem bontott kendermagolajammal kiegészülve nyerte el végső formáját. Ezért a répát két adagra bontottam, mivel a frissen készült pestot ki nem hagyhattam!

Egy nagyobb halom répát megforgattam két teáskanál pesztoban, majd, hogy még tovább fokozzam az élvezetet, a tetejére is raktam egy jókora adag pestot, majd végül megszórtam sózott, pirított napraforgóval.

Ha választás elé állítanának tanácstalan lennék, mivel a növényi csuszát imádom, de a pesztos répa spagetti sem hagy hidegen!

Vacsorára sütőtök készült,  de valami miatt éhes voltam, és azt az egyet megtanultam, nem szabad koplalni, mert az megbosszulja magát, ezért még egy fél banán, és egy pohár joghurt is elfogyott az est folyamán.