Eredetileg ebédre hajdinás, gombás, rakott kelbimbó készült volna, főtt tojással rétegezve, de a kenyér közbeszólt, így lett az ebédből reggeli.

A hajdinát sós vízben megfőztem, a gombát olíván sóval, fokhagymával lepirítottam, pár darab tojást főztem, majd villával összetörtem, a múltkori gombás rakotthoz hasonlóan, szerettem volna most egy kelbimbós, hajdinás rakottat kreálni, de helyette ettem egy jó kis egytálételt.

Ebédre a kelbimbó került terítékre, csak elsőre nem tudtam mivel fogyasszam, majd jött az isteni szikra, csinálok a megmaradt hajdinából egy "sajtszószt", és ezzel öntöm le a kelbimbót.

 A sós főtt hajdina, kapott egy evőkanálnyi fűszeres gombás zsírt, és kb 3 kanálnyi sörélesztőpelyhet, majd összemixeltem, és nagyon, de nagyon elképedtem! Ugyanis a mixelés után egy olyan isteni pürét kaptam, hogy az extra vajas, bármivel turbózott krumplipüré a halovány lábnyomába sem jöhet ennek a hajdinás pürének, ami a víz hiánya miatt egy elég állagú massza lett. Első kóstolás után rájöttem, hogy ezt az ételt nem szabad MOST felhígítanom, mert így tökéletes körete lesz a főtt kelbimbónak.

Tálaláskor a kelbimbót megszórtam egy kevés kurkumával, sóval, és meghintettem egy kiskanál morzsolt tárkonnyal.

Olyannyira laktató volt, hogy egy fél tányérral fogyott csak el, de az éppen ebédre érkező vendég, rögtön le is csapott a másik felére.

Vacsorára vajas kenyér volt!